Férfi meddőségi vizsgálatok

A megtermékenyítéshez nem elég, hogy a spermium jól mozgó legyen és jó DNS állománnyal rendelkezzen. Szükséges, hogy a spermium képes legyen a petesejtet körülvevő burkokon (cumulus sejt regió) átjutni, és egyesülni vele. A spermiumok ezen képességét két funkcionális teszttel mérhetjük le: Mind a két teszt a spermiumok más-más funkcionális válaszát vizsgálja.
A HBA teszt megmondja, hogy a spermium képes-e kötődni a petesejtet körülvevő hialuron tartalmú burokhoz, és képes-e abba belefúródni és eljutni a petesejt felszínéig. Az akroszóma reakció megmondja, hogy a spermium feji végében lévő akroszóma képes-e összeolvadni a spermium sejtmembránjával, ami előfeltétele a petesejt és a hímivarsejt egyesülésének. Az említett két funkcionális vizsgálat egymást kiegészíti, de nem helyettesíti.
Fiziológiás akroszóma reakcióról akkor beszélünk, amikor a spermium fej elülső részét borító sejtmembrán egybeolvad a petesejt külső sejtmembránjával. Az akroszóma reakció biztosítja, hogy a spermiumban levő örökítő anyag a petesejtbe kerüljön és létrejöjjön a megtermékenyítés. Fiziológiás körülmények között az akroszóma reakciónak akkor kell bekövetkeznie, amikor a spermium áthalad a petesejtet körülvevő burkon, az úgynevezett zona pellucidán. Mind a korai (távol a petesejttől), mind az aktiválás hatására sem jelentkező, vagy csökkent akroszóma reakciót mutató ondó minta a termékenyülés elmaradásához vezet.